Lafnitz-völgy Wagendorf-nál
Évszázadokon keresztül a Lafnitz volt a határfolyó Magyarország és Ausztria között, 1921-ben a békediktátumok a határt keletebbre tolták, így Burgenland Ausztriához került.
Ez a fő oka annak, amiért ezen a földsávon alig található település, a terület nagy része mezőgazdasági használatban van. Így partvédelemre és árvízvédelmi gátakra sem volt szükség. A kis folyó így még mindig eredeti medrében folydogál és kénye-kedve szerint kacskaringózik. Partja néhol meredek, másutt lapos és homokos – pont olyan, ahogyan a halak szeretik.
A teret hódító mezőgazdasági művelés ellenére a nagy patak partjain elegendő hely maradt a fajgazdag rétek számára – melyek egyrészt kékperjés rétek, másrészről sovány síkvidéki rétek. Ezek parti bokros állományokkal és sövényekkel illeszkednek egymásba. Nem csoda hogy ilyen gazdag az élővilág: A hódok a gátépítéshez néhol kidöntik a part menti fákat, a nagy kócsag halfogással próbálkozik éppen, bíbicek, berki tücsökmadarak, azúrkék hangyaboglárkák és mezei nyulak is gyakran felbukkannak.
A réteket többek között ott díszlik a szibériai nőszirom és a sárga sásliliom. Mindezek indokolják, miért tartozik a Lafnitz-völgy az európai természetvédelmi területek hálózatának Natura 2000 programjába.
|
|
